Mit adnak az állatok a folyamathoz?

Nem kell tudnod lovagolni. Nem kell, hogy legyen kutyád. Nincs fizikai előfeltétele a foglalkozásoknak és valójában félnivalód sincsen – biztonságban vagy.

A lovak és a kutyák nem szavakkal beszélnek, a jelenhez kapcsolnak, természetes állapotuk a ránk hangolódás, ebben mind tanítómestereink. Nem sértődékenyek, nem tartanak haragot, nem érdekli őket a státusz, az érdekekkel átitatott, túlgondolt viszonyrendszerek – egyszerűen a jelenlétünkkel, a figyelmünkkel vannak együtt jelen időben. Visszajeleznek arra, amit tudunk, hogy teszünk és arra is, amiről nem tudjuk, hogy tesszük – és ez utóbbi nagyon fontos terepe a saját magunkról tanulásnak.

Az állatok legkevésbé talán a szavainkra figyelnek. A testtartásunk, az illatunk, a mozdulataink, a tekintetünk, a hangszínünk, az arcunk legkisebb rezzenései és a csendjeink révén mindent hallanak, főleg azt, amit nem mondunk ki. Közelségük megnyugtató és kellemes élmény, a bennünk rejlő ösztönös, természetes lényhez segítenek kapcsolódni, ami önmagában szorongásoldó és gyógyító hatású. A jelenhez kapcsolnak, így közvetlenül megtapasztalhatóvá teszik a gondolkodásunkban történő elmozdulás hatását a világunkra.