Mit adnak a kutyák és lovak a folyamathoz?

Nem szükséges sem lovas, sem kutyás semmiféle előzetes tudás. Nincs fizikai előfeltétele a foglalkozásoknak és valójában félnivaló sincsen – elsődleges alapunk a biztonság.

A lovak és a kutyák nem szavakkal beszélnek, a jelenhez kapcsolódnak, természetes állapotuk a ránk hangolódás, ebben mind tanítómestereink. Nem sértődékenyek, nem tartanak haragot, nem érdekli őket a státusz, az érdekekkel átitatott, túlgondolt viszonyrendszerek – egyszerűen a jelenlétünkkel, a figyelmünkkel vannak együtt jelen időben. Visszajeleznek arra, amit tudunk, hogy teszünk és arra is, amiről nem tudjuk, hogy tesszük – és ez utóbbi nagyon fontos terepe a saját magunkról tanulásnak.

A vállalati hierarchián belül ez az elfogulatlan, tiszta visszajelzés aranyat ér.

Az állatok legkevésbé a szavainkra figyelnek. A testtartásunk, az illatunk, a mozdulataink, a tekintetünk, a hangszínünk, az arcunk legkisebb rezzenései és a csendjeink révén mindent hallanak, amit nem mondunk ki. Közelségük alapvetően megnyugtató és kellemes élmény, a bennünk rejlő ösztönös, természetes lényhez segítenek kapcsolódni, ami önmagában szorongásoldó és gyógyító hatású. Az állatok előtt nem tudjuk elfedni valós hozzáállásunkat, gondolatainkat – ezért nekik hazudni szinte lehetetlen. A jelenhez kapcsolnak minket is, így közvetlenül megtapasztalhatóvá teszik a gondolkodásunkban történő elmozdulás hatását a világunkra.